Bár 3 éve itt is jártunk, vissza akartunk menni. Kerékpárral. Mert tényleg nagyon szép. Nagyon kevés magyar jut el ide, viszont rengeteg olasz jön ide kirándulni.
A nagy hegyi túra után másnap reggel reggeli után indultunk el, s bár ott voltunk a komp indulása előtt 1/2 órával, csak a 71. autó volt a miénk. A kompra, mint kiderült 70 autó fér fel. Lemaradtunk. A következő komp pedig olyan későn ment, hogy nem volt értelme megvárni, így mérgesen nekivágtunk a hazafelé útnak. A nap azért így is jól sikerült, hiszen találtunk egy annyira magányos kis öblöt, hogy teljesen egyedül voltunk benne és ráadásul még egy kis sziget is volt vele szemben, ahova a férfiak kényelmesen átúszhattak. Magán a szigeten nem sokáig tartózkodtak, mert borzasztó éles sziklaszirtek voltak rajta, így nem tudtak ott kedvükre mászkálni.
Másnap sok hoppon maradt sorstárssal együtt, nagyon korán 7-ként álltunk be a sorba. Jót mosolyogtunk, mert Apa azt mondta a gyerekeknek, hogy egészen biztosan felférünk a kompra, mivel hetedikek vagyunk, kivéve akkor, ha a tűzoltóknak kellene a hely a kompon és lássatok csodát néhány percen belül begurult a tűzoltóautó. Szerencsére csak kettő jött, így maradt hely nekünk a kompon :).
A gyerkőcök nagyon élvezték a kompot, de a legjobban természetesen Lackó. Talán tengerész lehetett előző életében, mert látszik, hogy minden egyes hajón töltött másodperctől szárnyal, csillog a szeme. Olyan jó nézni ezt az örömöt az arcán!
A komp után pedig jöhetett a tekerés. A legtöbben bérelik a kerékpárokat a szigeten, hiszen rengeteg lehetőség van erre, de gyerek méretű kerékpárok még nincsenek, ezért vittük magunkkal a sajátjainkat.
A nagy tavat kerültük meg, mikor nagyon melegünk volt, akkor kerestünk egy ösvényt és belecsobbantunk a félig édes félig sós vízbe, utána pedig tekerünk tovább...
A kerékpározás után pedig elmentünk a szigeten lévő tó szigetén található kolostorba a kishajóval.
A kishajótól pedig irtó gyorsan tekertünk az autóig, pedig Lackónak defektes lett a hátulsó kereke, hogy ott még gyorsabban berakjuk az autóba a kerékpárokat és a elsők között érjünk a komphoz (az volt az utolsó azon a napon)...mert volt egyfajta fóbiánk a kompozással kapcsolatban :)....
Végül is csak sikerült eljutnunk a Mljet szigetre és biztos volt magyarázata, hogy miért nem kedden kellett nekünk ott lennünk :)....
A sziget különlegessége egyébként ez a szigeten lévő tó és a rajta lévő kis sziget, meg persze a különleges növényzete, hiszen kevés ennyire zöld területet lehet látni augusztusban Horvátországban :).folyt.köv....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése