Rékuci megunta a rózsaszínt. Bár
egyenlőre csak az uszodai törölközőre vonatkozik ez a színkorlátozás.. Nem
régen ugyanis azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy „cseréljünk, mert már unom
a rózsaszínű törölközőt, sokkal jobb lenne nekem a tiéd. Jó, Anya?” És persze
jó lett Anyának….
A nőiesség másik erőteljes
megnyilvánulása egy-egy vásárlás alkalmával mutatkozik meg. Vagyis Rékuci
teljes természetességgel bevonul az üzletbe, elkerüli messziről a férfias
részlegeket, a nőit egy kicsit megvizsgálja, majd határozottan és céltudatosan
odamegy a kislány részlegbe és elkezd válogatni. Kutakodik a ruhák között,
nézegeti, elemezgeti, majd szinte méretpontosan kiválasztja, hogy mi kell(ene)
neki. Anya zord szíve is megenyhül néha, de Apát komplett hülyének nézve, puszival,
öleléssel és sok-sok dumával kiharcolja magának, amit szeretne. Az biztos, hogy
Rékucit Apával kettesben semmiképpen nem küldjük el/engedjük el, mert nem
megbízhatóak.
Természetesen az igazsághoz hozzá
tartozik az, hogy erre kevés példa is lenne, mert a ruhákat (egyenlőre még) én
vásárolom meg a családnak, vagy örököljük őket….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése