Taktika

Marciéknak a vízilabdaedzése mindig azzal a játékkal ér véget, hogy el kell úszni a partról beugorva a kötélig és vissza és még ki is kell mászni a vízből. Mindig a legutolsó esik ki. Csak úsznak és úsznak, míg a legjobb marad egyedül…. Marcinak igazából csak a nála 2 évvel idősebb fiúk közül páran szoktak ellenfelek lenni, mert hihetetlen jól tud rajtolni és egyszerűen nem érik utol a többiek.

Apa az egyik edzés utáni öltözésnél mondta neki, hogy kár az első néhány körben mindent beleadni, tartalékolja az energiáit inkább a végére, akkor biztosabb a győzelem.

A tegnapi edzésen Marci megkérdezte Zsolt bácsit, hogy taktikázhat-e? Zsolt bácsi nem tudta, miről van szó és mondta, hogy persze…és Marci látványosan használta Apa taktikáját. Az első néhány körnél látszott, hogy a kötélnél körbenéz és mikor látta, hol tart, bohóckodva úszott tovább. Az is nagyon látványos volt, amikor viszont körbenézett és belehúzott, beleadva minden energiáját, mert látta, hogy már kell a hajrá. A versenyt természetesen Marci nyerte. Az utolsó futamnál a nagyobb korosztály fiúcsapata szurkolt a Marcinak és utána nagy pacsizások voltak, hogy ügyes volt. Büszkén feszült a mellkasa és vigyorgott mindenkire….

Pénteken időmérő lesz, akkor majd kiderül hova fejlődött a Marci….Mindenesetre nagyon szeret edzésre járni. Mindig siet. A kicsiny családját hátrahagyva rohan az uszodába, átöltözik és bandázik a többiekkel. Edzés előtt bemelegítésként fogócskáznak a vízben, beszélgetnek. Úgy, mint a nagyok. És persze most már azt sem igényli, hogy edzés után még játsszunk együtt a kis vízben, hiszen akkor nem tud a bandával zuhanyozni és bohóckodni. A bandába tartozik egyébként a szomszéd Kata is, aki minden fiús játékban otthon érzi magát…

gyors: 26,12
hát: 29,46