Becsengettek...

Szösszenetek:
-Marci, mit csináljunk ma?
-Amit Apa, Te szeretnél!
-De mégis mihez lenne kedved?
-Amit Te szeretnél csinálni, Apa! Te vagy a főnök! Én is azt szeretném csinálni!

-Marci, mit szeretnél vacsorára?
-Kagylót.
-Az nincsen. Halat tudunk enni, vagy hideget.
-Rákot akarok enni. (Élni tudni kell, már 4 évesen is!)

-Palkó, hogy hívnak téged?
-ászló. Ettől a pillanattól kezdve mindenki megpróbálja Lászlónak hívni, vagy Lacikának, Lacusnak, Lackának, LP-nek. Persze még nem mindig megy a dolog .

LP: Maarci, okos….tojáááás!

Anna, egy szőke hajú kislány adott LP-nek puszit. Mire LP odahajolt hozzá és szájon puszilta. Anna is belejött volna, de erre LP csak finoman közölte: Elég! és eltolta a kislányt…Apa szerint szép jövő vár még rá ;-)!

Nálunk is becsengettek. Marci lelkesen megkezdte az ovit. Már nagyon izgatottan várta. Ami nekünk azért volt furcsa, mert előtte hallani sem akart róla. Aztán hirtelen megváltozott minden és izgatottan próbált visszaemlékezni az összes gyerek nevére. Kiderült, hogy mégis középsős lett, továbbra is kisebbségben maradtak a nagyokkal szemben: 16 nagycsoportos, 8 „kicsi”: évvesztes és középsős.
Reggel 7-kor kelünk, addigra kész a fiúk reggelije, megetetem Rékucit is, öltözés, fogmosás, indulás. Eddig szerencsére könyörgés, hiszti és minden nélkül. Idillien, tökéletesen.
Hétfőn Marciék későn végeztek az oviban, hiszen hétfő délutánonként van hittan. Itt sajnos csak katolikus van, de ilyen korban még úgyis csak Jézuskáról hallgatnak mesét.
Kedden ovi után ellátogattunk a Mikkamakkába, ahol a fiúk tündérien eljátszottak. Nem veszekedtek rajtunk, felváltva igényelték, hogy hol Marcival társasozzak, hol LP-vel főzzünk a konyhában, Rékuci pedig az ölemben nézelődött, magyarázott, rugdosott. A játszóház után a fiúk kérésére még sétáltunk, bújócskáztak, kergetőztek, faágat és leveleket gyűjtöttek.
Szerda: LP délután belázasodott, azóta kiderült, hogy vírusos torokgyulladása van. Nyűgös, állandóan bújik, fáj a torka. Emiatt Marci Keriapu látogatása elmaradt, helyette Marci-Apa páros volt fodrásznál. Mi pedig itthon vártuk őket. Reméljük, hogy a többiek nem kapják el, mert az rémálom lenne. Főleg egyedül, Apa nélkül egész hétvégén :o.
Csütörtök: Marci lelkesen ment reggel Apával az oviba, természetesen biciklivel. Mi pedig itthon ápoltuk a nagy beteget. Reggel semmi baja nem volt, futkározott, aztán délután kezdődött a hőemelkedés-láz, bújás…
Rékuci ezen idő alatt, pedig igazi kis forgó gép lett. Lerakjuk hátra, már fordul is hasra, egyre ügyesebben ki tudja húzni a kezét is. Időnként vissza is fordul. Lelkesen dumál. Ha elkezdi, nem tudja abbahagyni. Mi lesz itt később??? Éjszaka továbbra is tündér, általában 2-szer ébred. Jól viseli az oviba való indulást, készülődést is.
Marci ismét nagyon belejött a társasozásba. Kint Horvátországban is társasoztunk rengeteget, Fekete Pétereztünk is. Élvezte a szülőkkel együtt töltött időt. Az óvó nénik szerint pedig nagyon megkomolyodott. Tényleg lehet rá számítani, ha Rékának, LP-nek meg kell csinálni valamit, vigyázni kell rájuk. Segít cipekedni, pakolni, füvet vágni, stb.
LP pedig dumagép lett, állandóan magyaráz, beszél. Hozzá gesztikulál is, amit képtelenség nevetés nélkül kibírni. A betegség kivételével nagyon jó kedve van, szépen rajzol. Emberábrázolásnál furcsa: a fejnek kell lennie, szemnek, szájnak, hajnak, két kéznek 5-5 ujjal. A többi annyira nem hiányzik neki. Természetesen Dorkát szokta lerajzolni .
LP betegségét leszámítva az utazás óta egyébként is minden idillien tökéletes. A gyerekek óriási egyetértésben együtt játszanak. Nem kiabálnak, nem veszekednek, állandóan segítenek egymásnak. Rékuci türelemmel várja, hogy ő is sorra kerüljön, bár jelentkező van bőven, hogy dögönyözze. Még akkor is, ha a kis barátok tiltólistán is vannak, hiszen először Dani lett beteg, most pedig LP.


Mivel új képek sajnos nincsenek, marad a múlt: mindenki 4 hónapos kor felé közelítve...