Szigetről szigetre

A Mljet-szigetről az utolsó kompot mindenképpen el kellett érnünk, különben lemaradtunk volna a másnapi kirándulásról.

Ha valaki megemlíti Lackónak a tengerpartot, Horvátországot, ő biztosan először a hajókra fog asszociálni. Mikor még csak említettük nekik, hogy megyünk majd a nyáron a tengerhez, egyből megkérdezte, hogy hajókázunk is? Erre persze mit lehet mondani? Igen. A szokásos, szinte az egész horvát tengerparton megszokott egy napos kirándulást választottuk. (A helyi adottságok miatt igazából nem volt túl nagy a kínálat, csak kettő közül lehetett választani)

A program a következő volt: Orebicből áthajókáztunk Korculára, ahol volt egy kis idő körbenézni. Majd onnan továbbindultunk Badija szigetére, ahol lehetett fürdeni, lehűteni magunkat. Mi a kikötőtől kicsit eltávolodva kerestünk egy csendes zugot, ahol a fiúk egy kis mélyedésben összegyűlt tengervízen játszottak hajósat egy nagy közös úszkálást követően. Hajó volt, bármi, amit ott találtak. (Marci szerint az egész horvát nyaralás legjobb része ez volt!) 

Aztán  visszaültünk a hajóra, ahol felszolgálták a "megszokott ebédet",

 majd továbbhajókáztunk Lumbarda-ra. Itt Marci kipróbálta a vízi játékparkot, a kicsiket sajnos nem engedték fel. Marci szerencséjére voltak éppen magyarok, akik segítettek neki, mert nem mindenhez volt elég magas. 

(a távolban az a "mi hegyünk")

Ismét hajóra szálltunk és az egyik kis szigeten lévő világítótoronyhoz mentünk. Azt hittük, hogy majd kiszállunk és sétálhatunk ott egyet. Marci is teljesen elkeseredett, mert eddig majdnem minden hajókiránduláson volt olyan fürdési lehetőség, amikor a hajóról lehetett ugrálni a mély vízbe és itt nem tudtunk róla, hogy lenne ilyen...és mégis lett. Ugye mondanom sem kell, hogy ki volt az első kettő ugró? Apa és fia :)...

Ez a része a nyaralásnak, szintén felkerült a "best of.." besorolásba.

Amikor visszaérkeztünk Orebicbe, Lackó értetlenül nézett körbe, de hiszen még nem is hajókáztunk. Felháborodottan mondta, hogy azt ígértük, hogy egész nap hajókázunk. Mondtuk neki, hogy ez így is van...hiszen lassan esteledik. De csalódott maradt. Ennyi hajókázás neki nem volt elég. Megígértük, hogy még egy lesz, hiszen át szeretnénk menni Korculára, hogy éjszaka is körbenézzünk.

Este a Pótcsaláddal kishajóra szálltunk és áthajókáztunk. Az ötlet jó volt, hiszen így is gyönyörű volt Korcula, de a terv megvalósítása kicsit problémás volt, és sajnos a nem túl gyerekbarát menetrend miatt a vége elég nehézre sikeredett. Túl későn jött vissza a hajó, sajnos nem volt vissza másik taxi sem....de azért kár lett volna kihagyni...