De ezekről nem írnék, mert kár megörökíteni az utókornak. Így jöjjenek gondolatok-pillanatok, amikre igazán érdemes emlékeznünk. Megpróbálom időrendben megírni, bár az időrendiség nem is annyira fontos...
Ráckeve:"Aki járt nálunk Ráckevén tudja miről beszélek. Ráckeve utánozhatatlan. Vannak rossz oldalai és jó oldalai, de mindenképpen egy feeling, amit valaki vagy szeret, vagy nem. Itt kezdtük a nyaralásunkat. Apa az újonnan kapott pecabotjával, a fiúk a „nagy szabadság érzésével”, én a rengeteg könyv illatával. Ráckeve eddig a nyugalomról, a csöndről, a könyvekről szólt. Ezen némi változás következett be: csönd: kizárt dolog 3+2 gyerekkel
peca: jó néhány éve jártak Apáék Nagyapával Ráckevére, de soha eszükbe nem jutott a pecázás. Tavalyig. Bár a nagy hal elkerülte Apáékat, azért nagyon élvezték. Apa tanulgatta a pecabot használatát, Marci pedig belejött a snecizésbe. Egyedül szereli a botját, a kukacokat, bedobja, türelemmel vár és kihúzza az áldozatot, leszedi…és kezdi elölről az egészet.
könyvek: ezek maradtak nekem. A gyerkőcök lent a stégen pecáznak, én pedig végre olvashattam kedvemre. 4 nap egy könyv. Régen gyorsabban ment, de akkor nem voltak még gyerekek, akiknek azért időnként mégis eszükbe jutott ez-az…
piac: csónakkal megérkezni a piacra, szintén nagy élmény, mivel ez idén sajnos kimaradt a nagy forróság miatt, Apa kárpótolt minket a világ legjobb sült kolbászával, még most is összefut a nyál a számban, ha csak rá gondolok...
Mekkora pecás!
VálaszTörlésNagyon megy ez neki ;-)