2010. július 25., vasárnap

Egy hónap... 4. rész

A nyaralás bár hosszú volt, mégis rövidnek tűnt. A fiúk nagyon élvezték, hogy Apa velünk van. A közös kirándulásokat, a pecázásokat, az olasz nagy családi létet (ahogy Zoliék fogalmazták meg rólunk, immár sokadikként), a Dorkáékkal-Gergőékkel való állandó játszási lehetőséget, a nagy fürdéseket a Dunában, Körösben és a Tisza-tónál.
És persze élvezte Rékuci is, meg mi is felnőttek.

Itthon pedig fogadott minket a rekord hőség (az újság cikkek alapján 40 fok) és az Apa nélküli lét. Nehéz volt a visszaállás...

Igyekeztünk kihozni mindenből a legtöbbet: meglátogatott minket Dóri uncsitesó, elmenekültünk a meleg elől a Balcsira. Zsuzsáék kedvesen meghívtak minket magukhoz Fenyvesre. Egy nagyon kellemes hétvégét töltöttünk náluk. Nagyokat fürödtünk a Balatonban, ami akkor még 28-30 fokos volt. Rékuci is sikongatott, hatalmasokat kacagott a vízben. Lackó pedig Zsuzsával bemerészkedett a vízbe. Ez azért nagy szó, mert 1. nehezen fogad el új embereket, 2. csak olyan vízbe szeret bemenni, ahova be tud sétálni, vagyis nem lépcsőn kell bemenni, már pedig a Balcsinál egyetlen ilyen hely van: Lelle. (Na azt a strandot igazán élvezte is!)
Persze a hétvége varázsa az is volt, hogy Gábor elején kikötötte, hogy ő a főnök, én pedig nem nevelhetek, amíg ott vagyunk. Vagyis ha valaki kért fagyit, rögtön kapott fagyit, ha valaki csokira vágyott, hát lett....Ki ne élvezne egy ilyen hétvégét??? De persze a felnőttekről sem feledkeztek meg. Gábor isteni finom reggeli és délutáni jegeskávéval kényeztetett. Csak az Apa hiányt nem sikerült pótolni semmivel.

Amikor Apa itthon volt, akkor viszont próbáltunk minél többet pótolni a kiesett időkből. Meg persze dolgoztunk a házikón, főztek Apáék lekvárt, meglátogattuk Laci bácsiékat.Túlestünk egy "érdekes" betegségen.

Nem tőlem örökölte, de neki tényleg minden kalap jól áll:









20 kiló barack:











Nálunk sajnos idén nem lesz medence, de Laci bácsiéknál szerencsére van:












Rékuci fagyit kanalazgat, majd a kicsöppent fagyit egyedül, minden kérés nélkül le is törli...



















Rékuci és a kakaspörkölt:















A fiúk elindultak a létrán felfelé, ami Rékuci számára is azt jelenti: menni kell. Így hát elindult ő is. Becsületesen, egyedül, minden segítség nélkül felmászott a létrán (bár mindvégig mögötte álltam) és egyedül végig mászott a padlás padlóján, ezért úgy döntöttünk, hogy ő is jogosan kinézhet:














És akkor nézzük mi maradt még ki?
Rékuci
-10 önálló lépést tud tenni, ha akar. De be kell vallani, hogy a mászást jobban élvezi. Nem érdekli, ha szúr a kő, forró a beton, ha sár van...semmi...
-Rékucit leginkább a fiúk követése érdekli. Bár a mai napon életében először 2x5 percet eltöltött a babáival is:)
-nagyon szépen és rengeteget evett, szinte cici nélkül éldegélt, de amióta újabb 4 foga készül áttörni, bizony erőteljesen visszatért a cicizéshez.
-kommunikációja rendkívül sokat fejlődött és megjelentek az első hisztik első jelei :(

Lackó
- önszántából, egyedül bemegy a medencébe, még a derékig érő vízbe is, na meg persze a legnagyobb csoda: a balatoni fürdőzése.
-kedvenc mondása: "szupi lesz"
-Rékucival kettesben szoktak játszani, együtt falják a dinnyét, hatalmas puszikat ad a Rékának és mondja, hogy "nagyon szeretem a Rékát"
-na persze Marcival is remekül eljátszik:pecázósat, boltosat, traktorosat, várépítőset
és persze mindenben utánozza a Marcit.

Marci:
-a mindig mozgásban lévő Marcinkat nagyon leköti a pecázás,
-hihetetlen méretekben Apás lett. Ő viseli legrosszabbul, hogy Apa most nagyon keveset van velünk. Ha nincs itthon, este sír utána.
-mindenhol büszkén dicsekedett az úszás tudásával, a Balatonból alig lehetett kivonszolni, annyira élvezte a fürdést.

Nagy közös kedvenc: a házi fagyi készítése, az esti patakhoz való biciklizés...





És persze megint sok érdekes, apró dolog kimaradt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése