Egy hónap... 2.rész

A Nagy Alföld.
Próbáltuk Marcinak magyarázni, hogy az Alföld síkság és nincsen hegy, de még domb sem. De látszott rajta hogy nem érti. Aztán a valóságot már lelkesen magyarázta a többieknek.És bár én nem értek egyet Petőfivel és nem rajongok a síkságunkért annyira, mégis el kell ismernem, hogy rengeteget fejlődött turisztikai szempontból. Élményekben gazdag napokat tölthettünk el az immár Zoliéknál, akik voltak olyan kedvesek és meghívtak minket. A társaság így már 3 családra (összesen 7 gyerkőcre) duzzadt.
Gyomaendrődön még igencsak látszódtak a Körös árvízének a hatásai. Bár Ráckevével ellentétben itt legalább nem voltak szúnyogok. Az utolsó percekben megváltozott körülmények miatt és az egész családunk nagy boldogságára: kempingezhettünk.



Sátorban aludtunk, ahol a "lakosztályok" felosztása folyamatosan változott. Attól függően ki kivel akart aludni. Persze csak családon belül :).
Gyomaendrődön is keresték Apáék a "nagy halat", de elkerülte őket, azért a rengeteg kis halacskából sikerült egy isteni finom halászlevet főzni.



A pecázással eltöltendő órák számával nem volt teljes egyetértés a felnőttek között, de aztán sikerült felülkerekedni a kérdésen és megismerkedtünk a környékkel:

Dévaványa:
az ország legrosszabb, légkátyúsabb útja vezet ide. És aki azt hiszi, hogy viccelek, az téved. A kátyúk úgy összeérnek, hogy kikerülni sem lehet őket. De a túzok rezervátumért mindent. És ha nem a gps segítségével mentünk volna, simán megtaláltuk volna a helyet. Ami tényleg unikum kicsiny Hazánkban. Mert a jegy megvételét követően a néni a következőket mondta:
Fogjanak meg mindent, nyúljanak be mindenhova. Ha a túzok kicsit lusta, nyugodtan piszkáljuk meg. Az állatok közé menjünk be nyugodtan és etessük meg őket. A múzeumot se hagyjuk ki, ahol pedig a budapesti Természettudományi Múzeum kiállításának egy része látható....
Nagyon ritkán hallani ilyeneket. Bár gyülekeztek a nagy fekete felhők, mégis neki vágtunk a tanösvénynek, igaz a rövidített változatnak. A nagy forróságban igazán jól jött a kis szellő, ami végül sikeresen, tőlünk alig néhány kilométerrel arrébb fújta a vihart...





























Szarvas:
Aki a környéken jár, biztos nem hagyja ki az arborétumot. Mi is elmentünk megnézni, amit a gyerkőcök nagyon élveztek. Csak a szúnyog invázióra nem számítottunk, az elől meneteltünk kicsit gyorsított tempóban.





























És ha már ennyire messze kerültünk az otthonunktól, ellátogattunk Békéscsabára is.
A nyaralásunk egyik legpozitívabb csalódása: Békéscsaba volt.
A Munkácsy múzeumot mindenkinek csak ajánlani tudom. A kiállítás több részből állt: természetesen Munkácsy képeket lehetett látni, néhány Munkácsy ereklyével, de volt környék élővilágáról kiállítás, a környék régészeti és múlt századi emlékeiről, lehetett a padlón üveg alatti megye térképen szaladgálni, a vándor kiállítás pedig éppen Capa kiállítás volt. A múzeum gyönyörűen fel volt újítva, igazi élmény volt végigmenni...


















Az isteni finom (és nagyon olcsó) ebéd után, (ahol még a Marci is életében először megette a gyümölcslevest) folytattuk utunkat Gyulára. Sajnos nem maradt annyi időnk erre a szép kisvárosra, mint amennyit megérdemelt volna. De így is eljutottunk a szépen helyreállított gyulai várba, ahol a Marci lelkesen érdeklődött az építés módjáról, hiszen ahogy mondta: a várakat sziklákra, hegyekre szokták építeni. Hát pont ezért különleges ez a vár. Éppen akkor próbáltak egy darabot a várjátékokra, Marciék megigézve álltak a szakadó esőben. De a "Száz éves Cukrászda" megemlítésére azonnal masírozni kezdtek kifelé...Finom süteményeket még finomabb kézzel készített bonbonok tették teljessé...de sajnos innen is sietve kellett távoznunk. De így legalább van indokunk az újbóli visszatérésre.























És a nap zárásaként eljött az Apák pillanata: a békési Pálinka Múzeum. Míg az Apák önfeláldozóan kóstolgatták a különféle nedűket, a gyerkőcök élvezettel fedezték fel a régen pálinkafőzéshez átalakított 377-es gőzmozdonyt. itt is mindent szabad volt, ami miatt nem meglepő, hogy senki se a gyerekeknek szánt favonattal játszott, hanem az igazit mászták meg és játszottak rajta vonatosat. Igazi vasutas sapkával, jelzővel és mindennel...





























A "Peresi tanyáknál" látható a Szivattyúház, nehezen megtalálható múzeum, pedig igazán érdekes és a gyerekeknek nagyon tetszett:













A Körös menti nyaralásunk egyik legkedvesebb beszélgetése:
Dorka és Kristóf a kis sátorban:
K:Te szerelmes vagy belém?
D: Nem.
K: Biztos?
D: Igen. Én a Széphalmi Marciba vagyok szerelmes.