Kedden jogosan lehetett énekelni ezt a dalt. Apa elballagott a három gyerkőccel az iskolába és elhozták a tankönyveket. A nagy iskolás fiú cipelte a táskájában őket, s egyedül jöttek a fiúk hozzám az irodába. (Gyakorolván a néhány hét múlva megkezdődő rutint...)
Jót mosolyogtam: a matematika tankönyvben fellapoztam az utolsó oldalakon található kitekintgető feladatot, hogy mondjuk: 8 bála meg 7 bála az mennyi összesen? Marci kapásból megmondta.
Majd este Apja megengedte neki, hogy darts-ozhat, ha összeadogatja mindig a pontjait. Az egyik feladat a 3x9+14 volt. Kérdezte Apa, hogy ezt hogyan számolja ki: mire a Marci elmondta, hogy 10-ből egyet kell elvenni, hogy kilenc legyen, ezért ha a 10-t 3-szor összeadja, akkor 30-t kap,utána pedig csak le kell vonnia a 3-t. Nem tanítottuk neki, csak csodálkozva hallgattuk....
Ezek után persze a 14-t hozzáadni már nem volt nagy kunszt :).
Az iskolát várja a Marci, de néha felmerül benne a kétség, hogy mi lesz vele, hiszen nem ismer senkit az osztályban. Az oviból nem megy senki oda. De mindig megnyugtatjuk, hogy egyik táborban sem ismert senkit, mégis mindig (legkésőbb egy órán belül) talált magának játszótársat. Persze az sem igaz, hogy nem ismer senkit, hiszen ismeri a Zsannát és a Hannát is, de be kell látni azt is, hogy ilyenkor még számít az, hogy ők lányok....
A könyveket jövő héten bekötjük, a tolltartóba bepakoljuk a ceruzákat, összekészítünk mindent. A beszerzés ugyan már megtörtént a fekete ünneplőcipő kivételével, de az összekészítést azért szorgalmaztuk, hogy szoktassuk/edződtessük Marcit a gondolathoz, hogy kezdődik az iskola nemsokára.
Hétfőtől szigorú este 8 órai lefekvés következik, hogy megszokja a menetrendet, addig még egy utolsót kikapcsolódhat Apával :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése