Az utolsó napot pihenéssel töltöttük, délután átmentünk a "félsziget legszebb strandjára". Igazi nagy csapat gyűlt össze, hiszen a Pótcsalád mellett sikerült átcsábítanunk Tiszi bácsiékat is. Akik sajnos nem találták meg az eldugottabb öblöt, hanem a kicsit népszerűbbet, de amint megjelentünk a parton ennyi gyerekkel, hirtelen elkezdett fogyni a tömeg :)....
Az odafelé vezető úton a Marci azt is eltűrte, hogy fényképezzük:
A strandon "vicces Lackó":
És ezt nem lehet kihagyni: a "gondoskodó Apuka"
Lackó egyébként itt is átúszott a kis szigetre, pedig nagyon erős sodrása volt a víznek. És természetesen Marci is, de ez annyira egyértelmű, hogy nem szoktam kiemelni, hiszen Marci egy kis halacska. A vízben szerintem még jobban otthon érzi magát, mint a földön :).
Rékuci pedig természetesen még nem úszott át. Ő teljes női mivoltával ilyenkor leteríti a törölközőjét és kifekszik napozni. A mozdulatsort elnézve el nem tudom képzelni, hogy kitől tanulta. Engem soha nem látott még napozni sem, de ezt a cselekményt előkészíteni sem. Hiszen sosem feküdtem ki a napra, ha már leülök egy pillanatra, az csodának számít :)
Meg is állapítottam Apának, hogy ha elnézem a gyerekeimet a vízben és elnézem Rékucit, mikor napozáshoz készül...el nem tudom képzelni, hogy kitől örökölték ezt a genetikát, mert tőlem biztosan nem...vagy csak nagyon (nagyon-nagyon-nagyon) mélyen ott szunnyad bennem s és talán egyszer a felszínre tör :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése