Emlékszem gimis koromból, hogy a többi osztálytársam folyamatosan az István, a királyt énekelte. Én akkor kimaradtam belőle, most pótoltam.
Marcinak a Padlás mellett az utóbbi idők legnagyobb kedvence az István, a király lett. Egyik csoporttársa tanítgatott neki Koppány dalaiból néhány részletet, így egy idő után "kénytelenek" voltunk megmutatni nekik az egész előadást dvd-n. Amennyire lázba hozta mindegyik gyereket a Padlás, ez az előadás annyira nem jött be a két kisebbnek.
Így, mikor megkérdeztük, hogy szeretnék-e megnézni élőben, Marci egyből igent kiabált, a többiek nem voltak ennyire lelkesek. Végül mégis úgy döntött a kupaktanács, hogy menjünk el Csesznekre a Kőbányába az előadásra. Mikor délután odaértünk, a fanatikus rajongók már akkor sorban álltak a legjobb helyekért, mi ezt az élményt inkább kihagytuk. Réka múltkori reakciója alapján nem is állt szándékunkban nagyon előre ülni, így egy magasabban lévő szénabálát választottunk ki ülőhelyként.
És az előadás lenyűgözte őket. Rékuci ugyan a második rész elején bevackolta magát a szalmába és elaludt, de a többiek lelkesen, tátott szájjal hallgatták az előadást, vagy ha ismertebb rész volt, akkor énekelték ők is.
Az előadás jó volt, volt néhány "hang", aki nagyon hiányzott, de persze volt sok nagyon jó is. A végén pedig "Istvánnal" hangszeres kíséret nélkül több ezer ember énekelte együtt a Himnuszt, majd tapsolta végig a tűzijátékot :).
Másnap még megnéztük a cseszneki várat, vonatoztunk egyet a legszebb magyarországi vasútvonalon, aztán jöttünk haza. Pihenni. Dolgozni. Kinek mi jutott :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése